Kedves Jósnő!
1983. februárjában mentem férjhez,
nagyon nagy szerelem volt! Született 2 fiúgyermekünk.
Szépek, de beszélni sem tudnak, mivel autisták,
mindenre rám vannak utalva:
öltöztetés, vetkőztetés, kisdolog, nagydolog, evés, ivás, stb.
22 és18-évesek.
Én már fáradt vagyok, és nagyon szeretném, ha csoda történne velünk!
A férjemet még mindig szeretem, de ő eltávolodott.
Napi szinten csak aludni jár haza, velem nem is foglalkozik,
bár a gyerekeket szereti.
Nekem lett egy barátom, tőle kapok egy kis vigaszt!
A barátnőmmel jó a kapcsolatom, de néha beszólásai vannak
az életemmel kapcsolatban, hogy ő így csinálná stb.
Kérlek, mondd meg mit rontottam el?
Félek, hogy szét fog esni a családom:
a nagyszülők is kényszeríteni akarnak, hogy
adjam hetes intézetbe a fiaimat.
Én ezt nem tudom megtenni, mivel óvom őket,
szeretem nagyon a gyerekeimet! A kártyám XX.
Remélem elárulod nekem, hogy mi történik velünk?
Kérlek, adj választ nekem!
Tisztelettel: Elizabet