A Sárközi család állítólag még a török időkben kezdett el ferku szőnyeggel kereskedni, minden esetre 1928-ban mi voltunk az egyetlen cigány család, amelynek raktárház állt tulajdonában. Erről egész történeti tanulmány jelent meg.
A háborúban mindent elvesztettünk, nagy dolog, hogy nadarás dédapánk egyáltalán élve megúszta.
Nagyapám csak csencselni tudott a szőnyegekkel. Úgy tett, mintha az autót díszítené velük, meg a lakókocsit. Egyébként mint tisztítós munkafelvevő járta a falvakat. Azt játszotta:
– Hát, ezt már nem érdemes tisztítani, de foltnak elviszem…
– Jaj, lelkecském, mit ad érte? – sopánkodott a jobb időket látott úrhölgy.
– Ingyen kitisztítom azt a másikat.
– Az úgy nagyon jó…
Erre a Csalog Sárközi papa az egyikért adott egy fecni papírt, a másikat, az igazi perzsát pedig behajította a csomagtartóba. Persze, azt se látták többet, amiért fecni papírt adott.
Arra jöttünk rendbe nagyjából, mikor Újvidéket megbombázták, de akkor megint volt egy nagy futásunk.
Tévedtem. Hamar rossz társaságban találtam magam, még a drogra is megpróbáltak rászoktatni.
De szerencsére megismerkedtem az urammal. Szó szerint az utcáról szedett fel. Neki köszönhetem, hogy megéreztem a család értékét.
A kártyavetést persze Annától tanultam, de az is igaz, hogy kezdettől sokat veszekedtem vele. Nyolc éves voltam, amikor elkészítettem a saját kártyámat, és kitaláltam, hogy minden nap kivetem, mit fog ellenem elkövetni másnap. Meg is mondtam neki.
– Na, te széngyü, kiugrott a hamisság meg a kispénz, úgyhogy holnap el fogod venni a pénzemet.
– Dejsze nincs is neked, nem is aztat jelenti, minek curkászol engemet!
– Maj látjuk.
Jól tudtam, leshetem, hogy pénzem legyen, de másnap estére szóba hoztam:
– Ahogy mondtam, széngyü vagy, elvetted a pénzemet.
– Nem is kaptál.
– Te igen.
Na, erre elpirult az Anna, üvöltözni kezdett, mert ki tudja, micsoda gyehannaságot művelt, úgyhogy nekem úgy volt módom lecsillapítani, hogy mondtam neki:
– Na, te széngyü, kiugrott a fiú meg a grübliző, úgyhogy holnap is meg fogod csalni szegény papát, aki miattad van a kaptárban.
Hát így gyötörtem meg, mégha el is törte rajtam az összes fakanalat.
Érdekes, hogy most jóban vagyunk. Talán a távolság teszi, vagy talán az, hogy ő rajtam tanulta meg a kártya igaz igazát, én meg azt, hogy ki kell állni érte, még ha vernek is...
Ha szeretnéd megtudni hogyan dolgozom, a Kivetési minták menüpont alatt megnézheted, hogyan értelmeztem az 56 lapos cigánykártya válaszát egy gyermekvállalással kapcsolatos kérdésre, és milyen visszajelzést kaptam a kérdezőtől.