„Aki uralja a múltat, az uralja a jövőt is;
 Aki uralja a jelent, az uralja a múltat is.”

Gyakran lapozzuk fel az emlékeink könyvét, és gondoljuk: bezzeg akkor milyen szép is volt az életünk… – mi változott azóta? Hisz már bölcsebbek és tapasztaltabbak vagyunk, mégsem találjuk a helyünk.
Visszanyúlunk a múltba, keresve a szép emlékeket, pedig most is van lehetőségünk megtalálni, kialakítani őket. Csak erről hajlamosak vagyunk megfeledkezünk, mert könnyebb a múltba kapaszkodni, mintsem a jelenben cselekedni a szebb jövő reményében.
A múlt maga a múlandóság, általa esélyünk van arra, hogy a fájó emlékeket elnyomjuk a tudattalanunk legmélyebb zugába, vagy olyanná deformálni, hogy már ne tudjunk tisztán vissza emlékezni.

Problémáink és nehézségeink itt és most vannak, itt és most kell megoldást találnunk rájuk. Ezért is szokták mondani: „úgy éld  meg e napot, mintha ez lenne az utolsó” . Így mikor sor kerül arra, hogy számot kell adnod az életedről, akkor nem kell lesütnöd a szemed. Ha pedig felteszed a vas álarcod, és azt mutatod töretlen vagy, elsősorban magad csapod be. Általa elhiszed, hogy azzá váltál akinek mutattad magad. Eljátszhatod, hogy te vagy a földre szállt angyal, de konfliktus helyzetben meglátszik, hogy egy kisördög lakozik benned. Legyen akár ez fordítva is, de ezek után senki ne csodálkozzon, hogy mikor tényleg szüksége lenne igaz barátra, akkor csak ellenségek veszik körül.

Cselekedeteinknek komoly következményei vannak, és ezek nem csak ránk hanem környezetünkre is kihatnak. Miért vagyunk hajlamosak arra, hogy azt bántsuk akit szeretünk? – mert ők állnak a legközelebb hozzánk, és a bántással is csak jót akarunk. Mikor pedig annyi sérelem ér bennünket, hogy már képtelenek vagyunk megbirkózni vele, akkor agresszív kitöréssel kivetítjük rájuk ezeket a sérelmeket, ezzel mintegy megkönnyebbülve. Tudtukon kívül átadjuk a terhet, ha nekünk nem sikerült megbirkózni vele, akkor tegye meg azt más helyettünk. De, hogy is várjuk el hogy majd szeretteink oldják meg helyettünk, ha nekünk magunknak sem sikerült? A probléma gyökere magunkba keresendő, hisz van annak oka, hogy másnak szúrjuk a szemét, vagy épp fordítva.

Amiről pedig nem szabad meg feledkeznünk, hogy a lelkiismeretünk nem alszik. Mindent lát és tud, és akkor és olyan formában jelzi ezt nekünk, amikor nem is számítunk rá. Hisz „mi vagyunk, saját magunk  legnagyobb ellenségei” - még akkor is magunknak ártunk, mikor úgy hisszük másnak. Mert előbb-utóbb minden fájdalom amit okoztunk, visszahat ránk is. Minél több szívet törünk össze, annál nehezebb lesz újakra találni, mert elhisszük velünk is ezt tennék. Ellenségre szert tenni pedig nagyon könnyű, de az igaz barátságot megtartani verejtékes szenvedés. Az ember nagy erénye pedig az, ha ellenséget baráttá tud szelídíteni. Igaz barátra pedig szükségünk van, hogy legyen kivel megosztani a szép pillanatokat, és eltemetni a rosszakat. Segítséget kapni tőlük, mikor a szükség úgy kívánja, és adni számukra mikor csak lehetőségünk van.

De ha már elkövettük a visszafordíthatatlannak tűnő nagy hibát, akkor tiszta szívvel igyekezzünk jóvátenni azt. Sokszor egy szóra lenne csak szükség , de bizony nehéz olyankor kimondani, hogy „Bocsánat!”  - pedig ezzel feloldozást nyerhetnénk, és a lelkiismeretünk is megnyugodna. Mi is jól éreznénk magunk, és az is aki megtapasztalja a megbocsátást. Mert  ugyan olyan nehéz megbocsátani, mint bocsánatot kérni. Ilyenkor kell félre tenni a sérelmeinket, és meglátni a jót még ott is, ahol csak a rosszat láttuk eddig.

Segítséget kérni pedig nem szégyen hanem erény, mellyel mindenki rendelkezik, csak van ki palástolja míg más kihasználja. És segítséget adni nemes cselekedet, még akkor is ha viszonzásra soha nem lel. Segíteni ott is lehet, ahol erre nem kérnek, de szívesen vennék a jobb kezed.

Ahhoz hogy életünk jobb legyen csak annyi szükséges, hogy megtaláljuk önmagunk, és megismerjük mire vagyunk képesek.  Amíg nem szeretjük önmagunk, és nem fogadjuk el hibáink, addig hiába is várjuk, hogy mások közeledjenek felénk, és megszeressenek.  „Megszeretni önmagunkat egy életre szóló románc kezdete.” - minél hamarabb kezdjük el, annál könnyebben valósítjuk meg álmaink, és tesszük boldoggá magunk és környezetünk életét.

„Mindenkiben van fény és némi sötétség is.
 A kérdés az, hogy melyik részre hallgatunk, az jellemez minket.”

Reg. Nr. 0904